Vakolat

A falfestést megelőző falelőkészítés. A vakolat sérülései és helyreállítása.

A becsípődésem, amit említettem előbb, picit térdre kényszerített, és kénytelen voltam anyjukat segítségül hívni, mert az elhatározásom ettől még nem lankadt. Jött is a drága, bedörzsölővel, meg azokkal a hihetetlenül apró de erős kezeivel, amivel olyan jól ki tudta simókálni, a fájdalmat mint édesanyám gyerekkoromban. Újra felszívtam magam és nekiálltam az előkészítésnek. Eleinte nagy elánnal ugrottam neki a falnak, adtam neki a spaklival. Jöjjön aminek jönnie kell! Jött is! A gyerekek által felrakatott lebegőpolcok furatlyukainál megindult a vakolatunk, mint az ördög. Egy kaparás 10 cm árok, még egy simítás lepattant vagy egy ablaknyi vakolatdarab. Kicsit megszeppentem, és ezt a mély dörgedelemmel a földön landoló anyaghiányt már az asszony is meghallotta a konyhából!

• Minden rendben? – hallottam a vészjósló kérdést.
• Persze, uralom a felújítást! (ebből baj lesz)

Letettem a spaklit, méregettem, próbáltam még magamat is meggyőzni, hogy ez amúgy is kiesett volna, és én tulajdonképpen csak megelőztem a bajt. Felvettem a spaklit, és már a kikapott vakolatdarabokon egyensúlyozva nekiugrottam megint. Újabb táblányi falunk dőlt le. A spaklira néztem, ő meg vissza rám. Most álljunk le!

A vakolat kiválasztása. Kül és beltéri vakolatok.

Na anya, lefutok egy kicsit mert kelleni fog pár zsák vakolat is, semmi durva, de hogy ne hordjátok szét kérlek ne gyertek be! És a választ már csak a bejárati ajtó csukódása után hallottam kiszűrődve:

• Mi az Istent csi…?
• Nyugi, megoldom! – kiáltottam vissza, és futás

Az üzletben mosolyogva fogadtak a lányok a pultnál, és már tették ki a pultra a tapadóhidat. Bocsi, nekem vakolat kell! Nem tettek fel kérdést, csak elvezettek a polchoz ahol az összes kül és beltéri vakolásra alkalmas matériát tárolták. Bízva benne, hogy több hibát nem vétek és több vakolatra nem lesz szükségem, leemeltem egyetlen zsákot. Sietve hazavittem, és villámgyorsan bekevertem.

A vakolás

A szobába lépve az asszony rosszalló tekintete fogadott. Itt a vége. Gondoltam. Nyugi, nyugi, hidd el tutira muszáj volt javítani. Anya, ha erre viszem fel a falfestéket garantáltan magától kizuhan. Tudod, öreg a vakolat, kiszáradva, porlik, törik, hullik magától. A legaggasztóbb reakció fogadott. A semmi. Nem szólt, de a tekintete, a tekintete felért Medúzáéval. Rá sem mertem nézni, csak csapkodtam fel a falra a vakolatot. Kentem, simítottam. Olyan tükörsima fal ami ott lett, sehol sincs az otthonunkban.