A Sziloplaszt tisztítása – amikor a hézag nem bújik el
– Jani, légy szíves töröld már le a kád mögötti tömítést! – szólt Bea, miközben a félhomályos fürdőszobában a régi fehér csíkra mutatott.
– Ez már megint sötét foltos lett – morfondírozott Jani.
– Emlékszem, te mondtad, hogy az újra kihúzott Sziloplaszt nem lesz ilyen – fűzte hozzá Bea.
– Igen, de aztán kiderült, hogy nem csak a felvitel, hanem a tisztítása is számít.
Amikor a pár úgy döntött, hogy lecserélik a régi tömítést, a választás egyértelmű volt: Sziloplaszt az Egrokorr Zrt.-től. Az előző verzió nem bírta a gőzt, a rendszeres vízfröccsenést és a takarítószeres lemosásokat. Ez viszont a műszaki leírás szerint is kivételesen rugalmas, víz-, sav- és lúgálló.
Mit bír el a Sziloplaszt, és mit nem?
A Sziloplaszt egyik legnagyobb előnye, hogy kiemelkedően ellenálló: jól tűri a hőingadozást –50 °C és +180 °C között, és ellenáll a víznek, a háztartási vegyszereknek, valamint a legtöbb savnak és lúgnak is. Ezért ideális fürdőszobába, konyhába, ablakok, ajtók vagy pultok csatlakozásaihoz.
– Tényleg ezt írja a leírásban is – mondta Bea. – Nem keményedik ki évek alatt sem.
– Igen, mert ez tiszta szilikonkaucsuk alapú – felelte Jani. – Ez a Sziloplaszt K-típus lényege: rugalmas marad, és hosszú távon is tapad.
A Sziloplaszt K-típus ecetsavasan térhálósodó tömítőanyag, ami azt jelenti, hogy a legtöbb építőanyaggal és burkolattal tökéletesen működik – csempén, üvegen, porcelánon, zománcon, alumíniumon, lakkozott fán.
– Akkor csak próbaképpen kenjünk egy kicsit a szélére – javasolta Bea.
– Pontosan. Ha nem mattul vagy nem marja a követ, mehet bátran – válaszolta Jani.
Amit viszont nem bír el, az a durva mechanikai súrlódás, a maró oldószer (pl. aceton, nitrohígító), illetve a közvetlen, tartós napsugárzás fekete színű felületen, ami túlzott felmelegedést idézhet elő.
– Szóval, ha rendesen használjuk, évekig nem lesz vele baj – foglalta össze Bea.
– Igen, ez nem az a tömítő, amit évente újra kell húzni – mondta Jani, miközben elégedetten törölte le a tiszta, fényes vonalat.
Egy hétvégi tisztítási történet
Szombat reggel Bea felkiáltott:
– Jani, ideje letakarítani a fugákat is!
– Csak óvatosan vele – válaszolta. – Tudd, hogy a Sziloplaszt rugalmasan visszahúzódik, de nem szereti, ha túl durva vegyszerrel bánunk vele.
A pár felkészült: védőkesztyű, kímélő tisztítószer, puha szivacs. A tömítések mentén végighúzták a tiszta vizes rongyot, enyhe mosószeres oldattal.
– Első lépés: a felület legyen száraz – emlékezett Jani a leírásra.
– Csak félszárazra töröljük – egészítette ki Bea.
A végeredmény? Még két hónap múlva sincs penészfolt, a tömítés vonala sima, rugalmas és fényes maradt. A fürdőszoba légköre frissebb lett.
– Nemcsak a tisztaság, hanem a nyugalom miatt is jó, hogy rendben van – mondta Bea.
– Ez tartós megoldás – bólintott Jani.
A tisztítási rutin – praktikus tanácsok
– Kerüld az erős oldószereket a kötött Sziloplaszt felületén; inkább kíméletes, semleges tisztítószert használj.
– Ne használj dörzshengeres vagy drótkefés módszert: az roncsolhatja a tömítést.
– A felület legyen tiszta, száraz és mentes a régi tömítő-maradványoktól; csak így biztosítható a Sziloplaszt hosszú élettartama
– Ha időnként puha szivaccsal áttörlöd és finoman átmosod, a tapadás és rugalmasság éveken át megmarad.
Bea az utolsó lépésnél mosolyogva nyugtázta:
– Megéri a befektetés, mert nem kell évente újrakezdeni.
A panellakás fürdőszobája sokáig rendben lévőnek tűnt. A burkolat szép volt, a fuga világos, a szellőzés elfogadható. A gondok lassan jelentkeztek. Először csak apró sötét foltok jelentek meg a kád szélén, majd a sarokban, végül a mosdó mögött is. A rendszeres takarítás sem segített, a penész újra és újra visszatért.
