Tomi, Benő és a kerítésfesték
Tomi, Benő és a kerítésfesték
Tomi bánatosan állt a kertkapu előtt. Panni néni szigorú büntetését nem lehetett kikerülni, már ott szomorkodott előtte a megkopott kerítés és előtte egy nagy adag kerítésfesték vigyorgott. Ma kész kell lennie a majdnem öt méter hosszú és két méter magas kerítés lefestésével. Nem elég, hogy semmi kedve nem volt hozzá, de azt se tudta hogy kezdje el a munkát.
– Talán először tisztítsd meg a felületet és szedd le a málló, lepattogzó részeket. – hangzott a háta mögül.
Tomi megfordult és földbe gyökerezett a lába. Ilyen szerzetet eddig még az iskolai kalendáriumban se látott. Olyan volt a kerítésfesték mellett állva, mint egy nagy lila kutya, akinek egy óriási szivacsot varrtak az orra helyére.
– Benő a nevem – nyújtotta kezét a szerzet, aki így mosolyogva már nem is volt annyira ijesztő, de utána akkorát tüsszentett, hogy nemcsak Tomi, de az összes madár is a környéken egyszerre ugrott egy hatalmasat, szerencsére Tomi csak a kerítésfesték mellé.
– Bocsánat – mondta Benő.
A fiú örült, hogy a kerítésfesték nem dőlt ki. Összeszedte minden kíváncsiságát, legyőzte a félelmét és viszonozta Benő kézfogását.
– Semmi baj. Izé… Na… Benő! Szóval tisztítsam le a kerítést?
– Ahhhaaaa. Haaa. Pciii!!! – helyeselt orrhangon Benő. – de mivel csiszológéped nincs, így elég lehet valami dörzspapír is, látom a kerítésfesték mellett pont van ilyen.
– Aztán mit kell tennem? – kérdezte Tomi.
– Utána? A farontó gombák és rovarok ellen a fát kend át faanyagvédőszerrel. Hogy sokáig jó… jóóó… Pciiii… legyen a kerítés.
– Egészségedre! – kívánta tiszta szívből Tomi.
– De tudod, hogy a fakerítéseket leginkább a korhadás fenyegeti, emiatt ezeket néhány évenként csiszolást követően fakonzerváló szerrel újra le kell kezelned? És… éééés… haaa… haaapciiiiiii!
Ha… ha… pci!
– Tomi fütyürészve nekiállt festeni, miközben Benő kicsit félve megkérdezte, hogy csinálhatom? Tomi vonakodva, rövid ideig kérette magát, mintha a világ legjobb dolga lenne festeni, majd egy széles mosoly kíséretében átadta az ecsetet. Végül is adtál hasznos tanácsokat te is… Benő jól haladt a munkával, egy óra múlva Tomi rácsodálkozott a kész kerítésre, de egy percre rá már azt tervezgette, hogy mennyit lehet ma még Benővel rosszalkodni naplemente előtt.