Hogyan vettük észre a hibát, és miért a sziloplaszt lett a megoldás?

Minden egy szokásos esti zuhanyzás után kezdődött. Észrevettük, hogy a zuhanykabin mellett a padlón megjelent egy kis vízfolt, amit addig sosem láttunk. Elsőre nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, de másnap reggelre már egyértelmű volt: valahol szivárog a víz. Alaposabban megvizsgálva a zuhanykabin alsó élét, észrevettük, hogy az eredeti tömítés helyenként megrepedt, és a víz szabad utat talált magának. Tudtuk, hogy ezt a problémát nem szabad halogatni, mert a szivárgás hosszabb távon komolyabb szerkezeti károkat is okozhat. Gyors megoldás kellett, de olyat akartunk, ami nem csak ideig-óráig működik. Ekkor esett a választásunk a sziloplaszt tömítőanyagra, amelynek leírása alapján rugalmas, vízálló, UV-álló és időtálló tömítést biztosít. Külön öröm volt, hogy jól tapad különböző felületeken, így az üvegen, csempén és műanyagon is. Nem akartunk barkácscsodákra építeni, biztosra mentünk: a sziloplaszt évtizedek óta bevált anyag a fürdőszobai tömítések világában, így egyértelmű volt, hogy vele fogjuk helyrehozni a hibát.

A sziloplaszt használata: felület előkészítése és tömítés

A szivárgás helyének megtalálása után azonnal nekiláttunk az előkészítésnek, mert tudtuk, hogy a sziloplaszt akkor tudja a legtartósabb védelmet adni, ha a felület megfelelő állapotban van. Először is eltávolítottuk a régi, megkeményedett tömítést. Egy kis kézi kaparóval óvatosan lefejtettük a meglazult anyagot, majd alkohollal átitatott ronggyal megtisztítottuk a felületet, hogy minden régi szennyeződéstől és zsírtól megszabaduljunk. Fontos volt, hogy a felület teljesen száraz legyen, ezért a tisztítás után egy órát vártunk, mielőtt elkezdtük volna a munkát. A felvitele kényelmesen ment: a kinyomópisztoly segítségével egyenletes csíkot húztunk a repedések mentén. A sziloplaszt rugalmas állaga lehetővé tette, hogy szépen eldolgozzuk az anyagot, és ne keletkezzenek hézagok vagy gyenge pontok. Egy nedvesített ujjal finoman lesimítottuk a tömítést, így szép, esztétikus felületet kaptunk. Már a munka közben is érezni lehetett, hogy a sziloplaszt remekül tapad, és kitölti a legapróbb réseket is. A használati útmutatót követve hagytuk 24 órán át száradni, hogy teljesen kikeményedjen, és maximális vízzáró védelmet adjon.

Tartós védelem egy apró beavatkozással

Amikor a sziloplaszt teljesen megkötött, kíváncsian vártuk az első próbát. Óvatosan megnyitottuk a zuhanyt, és figyeltük, hogy történik-e bármi rendellenesség. A víz végig ott maradt, ahol kellett: a zuhanytálcában. Nem jelentek meg újabb nedves foltok a padlón, sem a falak tövében. A sziloplaszt tökéletesen betöltötte a szerepét, rugalmas, szilárd, mégis kissé puha tapintású tömítést képezett, amely remekül zárta el a problémás réseket. Külön megnyugtató volt, hogy a sziloplaszt nem vált rideggé vagy törékennyé száradás után, így biztosak lehettünk benne, hogy hosszú időn át megőrzi a rugalmasságát és vízálló tulajdonságát. Azóta eltelt néhány hét, és a fürdőszoba továbbra is hibátlanul száraz maradt, még a nagyobb igénybevételű napokon is. A sziloplaszt tehát nemcsak azonnali megoldást adott, hanem hosszú távra is biztonságot nyújtott. Jó érzés tudni, hogy egy ilyen apró beavatkozással elkerültünk egy komolyabb felújítást, és mindezt az anyag minőségi teljesítményének köszönhetjük. Az eredmény minden várakozásunkat felülmúlta, és azóta más kisebb javításoknál is bátran nyúlunk ehhez az anyaghoz.