Kerítésfesték és közösség – hogyan lett a festésből közös ünneplés a szomszédokkal?

Kerítésfesték és közösség – amikor egy utca újra életre kel

– Na, ki kezdi? – kérdezte nevetve Marika néni, miközben a kapuban állt ecsettel a kezében.
A szomszédok egyszerre válaszoltak:
– Kezdjük együtt!
Az utca hosszú ideje csendes volt, mindenki a saját udvarában élt, de most valami megmozdult. Az önkormányzati programhoz kapcsolódva elhatározták, hogy közösen felújítják a házak előtti kerítéseket.
Péter, aki festőként dolgozott, vállalta a szervezést.
– Nem lesz nagy ügy. Egy jó kerítésfesték, és minden ház új arcot kap.
– És persze szalonnasütés utána! – tette hozzá mosolyogva Marika néni, amihez rögtön jött is a nevetés.
A festék kiválasztásánál a Dunaplaszt kerítésfesték lett a közös döntés. Olyan terméket kerestek, ami fára és fémre is használható, és bírja a nyári meleget, az esőt, a fagyot – vagyis a magyar utcai valóságot.

Miért számít a jó kerítésfesték?

A legtöbb régi kerítés vegyes anyagból épült: fémrács és fa lécek váltják egymást. A különböző anyagok másként viselkednek az időjárás hatására, ezért a festéknek rugalmasnak, tapadónak és UV-állónak kell lennie. A Dunaplaszt kerítésfesték alapozó és fedő egyben, így egyszerűen felvihető, mégis hosszan tartó védelmet ad.
– Látod, Marika néni, ez nem fog leperegni, mint a régi. – mondta Péter, miközben a hengerrel áthúzta az első deszkát.
– Az én időmben még olajfestéket használtunk, az is tartós volt, de milyen szaga volt! – válaszolta a néni nevetve.
– Ez is oldószeres, de ahhoz képest, szinte illatmentes. Gyorsan szárad, és másnapra kész is lesz az egész utca.
A kerítésfesték színei közül a legtöbben földszíneket választottak: barna árnyalatokat, feketét, és néhányan vöröset. A különböző árnyalatok mégis egységes képet adtak. A frissen festett kerítések mögött a házak hirtelen rendezettebbnek, otthonosabbnak tűntek.

Egy hétvége, ami összehozta az utcát

Szombat reggel korán gyülekeztek a házak előtt. Volt, aki ecsetet, más hígítót hozott, és akadt, aki csak egy tál pogácsával érkezett. A Dunaplaszt kerítésfesték jól terült, nem csöpögött, így a munka is gyorsan haladt.
– Figyelj, Béla, ezt a részt még húzd át egyszer, ott alatta látszik a rozsda! – szólt Péter.
– Rendben, de utána jöhet a limonádé! – jött a válasz.
Dél körül már a legtöbb kerítés készen állt, a levegőben festék és sült hús illata keveredett. A gyerekek a járdán rajzoltak krétával, a felnőttek pedig nevetve mesélték egymásnak, ki mikor építette a saját kerítését.
Marika néni a kapuját nézve csak ennyit mondott:
– Tudjátok, ez a szín olyan, mint régen, amikor még mindenki ismert mindenkit.
A nap végére az utca teljesen megváltozott. Az új színek egységet adtak, a közös munka pedig barátságokat élesztett fel. A közös festés több lett, mint egy munkával töltött nap: ürügy lett arra, hogy az emberek újra szóba álljanak egymással.

Dunaplaszt kerítésfesték – közösségépítő ereje a mindennapokban

A festés után Péter visszament, hogy megnézze a végeredményt. A selyemfényű, egységes kerítések között sétálva büszkeséget érzett.
– Egy utcát nemcsak rendbe lehet hozni, hanem közösséggé is lehet tenni – mondta halkan.
A Dunaplaszt kerítésfesték tartóssága mellett ez volt az igazi hozadék: az, hogy az emberek újra együtt dolgoztak valamin.
A termék időjárás-állósága hamar bizonyította az értékét. A következő eső után sem folyt meg a festék, nem fakultak a színek, és a fa–fém részek egyaránt épek maradtak.
– Ez most már tényleg sokáig szép marad – mondta elégedetten Marika néni, amikor egy hét múlva újra kilépett a kapun.
– És jövőre jöhetnek a padok a parkban – válaszolta Péter mosolyogva.
A közös festés több lett, mint karbantartás. Egy kis utca új életre kelt tőle.
A Dunaplaszt kerítésfesték pedig ott maradt minden ház előtt, mint egy színes emlék arról, hogy a legjobb dolgok akkor születnek, ha együtt csináljuk őket.